A maszatos képén is átsütött a szépség, a körme gyászolt, talán a lelke is, épp az orrát törölte a keze fejébe, húsz és harminc közt lehetett. Megköszönte az odanyújtott papírzsebkendőt.
-Hölgyem, épp most szívtam fel az anyagot, nem baj, ha nem fújom ki az orrom?
-Ahogy érzi.
-Tetszik az arca, nem költözne össze velem?
-Nem lehet. Öreg hozzám.
—0O0—
-Neveletlen vagy.
-Anyád vagyok, nem lehetek az.
-Egész idő alatt fészkelődtél, a táskádban matattál, látványosan untad az előadást.
-Eljöttem, mert nem akartál egyedül lenni, de nem érdekel az aktuálpolitika.
-Engem meg az nem, hogyan lázadt fel macskajancsi konzul a római császár ellen, mégis viselkedtem.
-Pedig az igazán érdekfeszítő, különben meg az is aktuálpolitika, csak éppen 2000 éves.
-Anya, ez demagógia.
-Legalább tanultál tőlem valami hasznosat.
—0O0–
Meséli, hogyan élt a férjével, egyszer, egyetlen egyszer megkérte, vigye le a szemetet.
-Nem tudom, nincs rajtam nyakkendő.
—0O0–
” Az emberek rosszul mérik az időt-egyetlen mérték van, az átélés sebessége.”
Karinthy Frigyes
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: